logo

A tehetségről – 54.

Gyerekként hülyének gondolta magát, mert diszlexiája miatt korrekciós osztályba küldték. Az írás és olvasás is nehezen ment számára. Megtanult összpontosítani egy problémára és kizárni a zavaró tényezőket. Rájött, hogy a szavak formájára kell emlékeznie, mert a hangzásukra nem tudott. Rengeteget olvasott, édesapja biztatta és azt mondta neki, hogy azért tanuljon, hogy életében “nyitott kapukat” találjon majd. A biológia különösen érdekelte, gimnáziumi tanára is motiválta ebben. Egy kisebb főiskolára vették föl alacsony pontszáma miatt, végül jó eredménnyel végzett. Kutatni kezdett, mellette posztgraduális képzésre jelentkezett. 13 egyetemből 11 utasította el felvételi kérelmét. Ő Carol Greider, Nobel díjas tudós, a Johns Hopkins Egyetem molekuláris biológiai és genetikai igazgatója.

A tehetség sokszínű. Lehet verbális, képi, mozgásos, zenei, logikai vagy érzelmi. Boldogságunk – vagy inkább boldogulásunk – részben attól is függ, hogy megtaláljuk-e a számunkra kellemes, tehetségünknek megfelelő utat. A tehetség a legritkább esetben simulékony. Sokszor kitör, keresi az útját, korlátait, amiket aztán ledönthet. Dr. Vekerdy Tamás szavaival élve: “Ki mondta, hogy a jó tanuló a tehetséges ember? Épp ellenkezőleg: a tehetséges és kreatív ember deviáns, egyenetlenül fejlődik, és utálja, amihez nincs kedve. El vagyunk tájolva, amikor a gyerekeinket a jó tanulásra űzzük.” Sorozatunkban egy-egy érdekes történetet mutatunk be tehetséges emberekről. Életútjuk, történetük gyakran elgondolkoztató. Ezek a felnőtt mesék felvetik a kérdést: ha ezen embereknek mi lettünk volna a szülei, vajon mit gondoltunk volna? És életük, tehetségük fényében vajon lehetséges-e másképp tekinteni gyermekeink meghökkentő viselkedésére!? Olvassátok szeretettel!

Kategóriák:

About the Author

Copyright @2018 Whitehall's Kft. Minden jog fenntartva.