logo

A tehetségről – 59.

Nem csak igazi rosszcsont volt, hanem rossz tanuló is. Önéletrajzában így ír kamaszéveiről: “Mint elsős gimnazista Miskolcon az utca fiaival mint banda loptuk a gyümölcsöt, jártunk a Sajóra, de vakmerően a pékek polcairól is elvittük a sült tököt. Mindenfélét elkövettünk, amiért az iskolában kicsapás járt volna. Gimnazista voltam, most is rossz tanuló, de csak latinból buktam.” A javítóvizsgán is elbukott, kiesett a gimnáziumból, polgári majd kereskedelmi iskolába ment. Itt kezdett rajzolni, festeni. Érettségi után egy bútorkereskedésben dolgozott, majd irodista lett, közben esti iskolában tanulta a festészetet. Párizsba ment, ahol fél év alatt elfogyott a pénze, muzsikusként próbált megélni, végül – nagyrészt gyalog téve meg az utat – hazajött és itthon kezdett alkotni. Ő Kmetty János, Kossuth-díjas festő, grafikus, főiskolai tanár.

A tehetség sokszínű. Lehet verbális, képi, mozgásos, zenei, logikai vagy érzelmi. Boldogságunk – vagy inkább boldogulásunk – részben attól is függ, hogy megtaláljuk-e a számunkra kellemes, tehetségünknek megfelelő utat. A tehetség a legritkább esetben simulékony. Sokszor kitör, keresi az útját, korlátait, amiket aztán ledönthet. Dr. Vekerdy Tamás szavaival élve: “Ki mondta, hogy a jó tanuló a tehetséges ember? Épp ellenkezőleg: a tehetséges és kreatív ember deviáns, egyenetlenül fejlődik, és utálja, amihez nincs kedve. El vagyunk tájolva, amikor a gyerekeinket a jó tanulásra űzzük.” Sorozatunkban egy-egy érdekes történetet mutatunk be tehetséges emberekről. Életútjuk, történetük gyakran elgondolkoztató. Ezek a felnőtt mesék felvetik a kérdést: ha ezen embereknek mi lettünk volna a szülei, vajon mit gondoltunk volna? És életük, tehetségük fényében vajon lehetséges-e másképp tekinteni gyermekeink meghökkentő viselkedésére!? Olvassátok szeretettel!

Kategóriák:

About the Author

Copyright @2018 Whitehall's Kft. Minden jog fenntartva.