logo

A tehetségről – 62.

Unatkozott az iskolában, a tanulás sem ment neki túl jól, és meglehetősen vadóc gimnazista volt. 17 évesen autóstoppal ment tüntetni a Vietnami háború ellen, előbb pincérnőként, majd taxisofőrként dolgozott, hogy eltartsa magát. 5 évre rá mérnöki alapdiplomát szerzett, elkezdett olaszul és oroszul tanulni. Megújuló energiaforrásokkal foglalkozott, de figyelme egyre inkább a biokémia iránt fordult. 29 évesen doktorált kémiából, kutató és egyetemi tanár lett. Életét személyes tragédiák árnyékolták be, mégis megőrizte vitalitását. Ő Frances Arnold, biokémikus, aki háromgyerekes anyaként, ötödik nőként vehette át tavaly a kémiai Nobel-díjat. A világ egyik legnívósabb egyetemének, a California Institute of Technology (Caltech) professzora.

A tehetség sokszínű. Lehet verbális, képi, mozgásos, zenei, logikai vagy érzelmi. Boldogságunk – vagy inkább boldogulásunk – részben attól is függ, hogy megtaláljuk-e a számunkra kellemes, tehetségünknek megfelelő utat. A tehetség a legritkább esetben simulékony. Sokszor kitör, keresi az útját, korlátait, amiket aztán ledönthet. Dr. Vekerdy Tamás szavaival élve: “Ki mondta, hogy a jó tanuló a tehetséges ember? Épp ellenkezőleg: a tehetséges és kreatív ember deviáns, egyenetlenül fejlődik, és utálja, amihez nincs kedve. El vagyunk tájolva, amikor a gyerekeinket a jó tanulásra űzzük.” Sorozatunkban egy-egy érdekes történetet mutatunk be tehetséges emberekről. Életútjuk, történetük gyakran elgondolkoztató. Ezek a felnőtt mesék felvetik a kérdést: ha ezen embereknek mi lettünk volna a szülei, vajon mit gondoltunk volna? És életük, tehetségük fényében vajon lehetséges-e másképp tekinteni gyermekeink meghökkentő viselkedésére!? Olvassátok szeretettel!

Kategóriák:

About the Author

Copyright @2018 Whitehall's Kft. Minden jog fenntartva.